Hiányolom

a régi blogomat és keresem a helyem a világban. Minden valaha volt otthon eltávolodott már, itt szorít, ott fura és idegen, új pedig még nem lett.

Az otthon és az itthon fogalma már huszonéves korom elején zűrzavarossá vált, amikor Kolozsvárról, ahol születtem és felnőttem, Budapestre költöztem, de az még istenes volt és vagy húsz évig ott vagy a környéken maradtam. Azóta viszont, az utóbbi pár évben a dolog egyre súlyosbodik, és gyorsul, és még nem látom a végét.

Ez itt az angliai blog. Nem sok van benne, mert nem szerettem ott lenni, és egy pillanatig sem éreztem azt, hogy megérkeztem, lehet mesélni róla. Ennek ellenére egy év Londont-Angliát felírnék receptre minden kezdőnek – sokat segít az alaplépésekben, amikkel el lehet igazodni a a legtöbb nyugati típusú társadalomban. De honvágy vagy nosztalgia meg se suhintott még utána mostanáig sem, hogy már több mint egy éve eljöttem. Ha vele álmodom, nyomasztó álom.

Ez pedig a szaúdi, ahol bár iszonyú nyomás alatt voltam munkában, de ha két percig nem fojtogattak, már boldog voltam. Az ország ezerszer szebb, az emberek barátságosabbak, az iszlám tisztább és felemelőbb, mint amire számítottam, és nem érezni onnan az európai fuldoklást sem.

Nem tudom, mi jön még, de annyi szent, hogy nehezen tűröm, ha nem oszthatom meg, amit látok. Kíváncsian várom, hogy mi lesz az.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s