Svédországban

például jobb lenne a tavakkal és erdőkkel kezdeni, azok úgyis olyan otthonosak és itt most Erdélyre gondolok. Ez a környék legalábbis, ahol a család-rokonság él az utóbbi 22-30 évben Marisel vagy a Hargita környékére emlékeztet, csak épp nem kell kimenni a városból hozzá és több a tó. De ami most nekem új az előző évekhez képest, és mély benyomást tett rám, az az öregotthon volt, ahol a 92 éves nagynéném él. (Most látok ilyet először belülről, tavaly még a saját lakásában lakott).

IMG_4553
Az idősgondozás itt (és gyanítom Nyugat-Európa nagyobb részében „húzóágazat”, hovatovább több öregotthon van mint játszótér, és ha ide akarnék jönni, a sztenderd bíztatás az, hogy öregeknél biztos találnék munkát. Sajnos ezt nem érzem elég csábítónak, Angliában egyetlen próbanapra mentem el egy gyakorlott (és imádnivaló) házi ápolóval, nagyon kemény. És még a fizikai része a kevésbé az. Ehhez azért olyan lélek kell, amilyen Maggie-nek volt, meg a másik angyalarcú lánykának, aki vele jött segíteni kimosni egy nagyon lepusztult öreget a kakából, közben vicces dolgokat mesélt neki, hogy elterelje a figyelmét. És a magyar Katinak, akivel szintén ott és aznap ismerkedtem meg, és nevetve közölte, hogy “Ne aggódj, mind így végezzük majd!” (Ezt mondjuk nem igazán hiszem, engem pl az se lesz, aki bedugjon egy öregotthonba, vagy a nemlétező nyugdíjamra házi ápolást vegyen.)

Nos, ez az öregotthon így néz ki. Nem csúnya, és minden kényelemmel felszerelt, remek kis foglalkozásokkal azoknak, akik még képesek rá:

(a képek kattintásra nőnek!)

IMG_4098

IMG_4550 IMG_4094 IMG_4087

Van kert is szőlőlugassal hintaággyal

IMG_4092

A nagynéném szegény nem tud szinte semmiben résztvenni, mert majdnem teljesen süket és vak. Szerintem egyikünk sem tudja átérezni, milyen szörnyű lehet az az egyre sűrűsödő csend és sötét, ami körülveszi, főleg hogy ő mindig annyira tevékeny és mozgékony volt. Bőven 80 fölött még naponta lejárkált a városba, minden leárazásról tudott, és úgy szökdelt előttem télen mint a gazella a ledöngölt havon (itt nincs sózás), hogy “ide lépj, itt nem csúszik!” én meg csak kapaszkodtam.

Ez a kép pl 83 éves korában készült, amikor lejött velem játszóterezni (nem, nem kell kiszámolni, én is bőven 30 fölött voltam 🙂 )

100_1356

Egy dolog, ami aranyosnak volt szánva, de engem lever a víz ahányszor látom: a szobájuk ajtajára fiatalkori képük van kitéve:

IMG_4334 IMG_4333

kedves ötlet, de nagy a kontraszt pl a remegő fejű öreggel, aki naphosszat ül kint a nappaliban a kanapén és évek óta nincs kapcsolatban a külvilággal. A folyosón is vannak régi fotók, feltűnően sok közte az esküvői:

IMG_4095 IMG_4097

És egy dolog, ami szerintem kifejezi a svéd esszenciát: a nagynéném, ugye magyar, aki valamelyest megtanult ugyan svédül még valamikor 65-70 éves kora körül, de nem ez a fő erőssége ebben az állapotban, amikor még magyar tőmondatokat is két centiről kell a kevésbé rossz fülébe ordítani. Ezt találtam tegnapelőtt a szekrényére kiragasztva, mint segédanyagot az ápolóknak a vele való kommunikációhoz (unokatesóm írta, de hogy erre igény van és használják …)

IMG_4332

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s