A nyárialma

savanyú íze is az otthon, jutott eszembe most, hogy beleharaptam a sajátomba, amivel megkínáltak a saját kertemből a saját fáról. Régesrégi otthon-íz, hét-nyolc éves koromból, amikor az unokatestvéreimmel kipróbáltuk a cigarettázást elbújva a ház tűzfala mögé, majd megettünk fejenként három-három nyárialmát a fáról, hogy le ne bukjunk ártatlan kis pofink szaga miatt. Így ez leginkább vitaminkúra volt, bár valahol hozzáadott a romlás mértékéhez rendkívül zsenge korunk. Ha a velem egyidős unokatesóval hét-nyolc évesek voltunk, a Kicsi csak 5-6 lehetett. Valószínűleg muszáj volt belerángatni, hogy be ne áruljon.

Sajna nem maradt képem arról a régi házról és óriási kertjéről Kolozsvár szélén, ahol nagyapám gondozta a rengeteg gyümölcsfát és bokrot, és épített közéjük nekünk játszóteret.  Valószínűleg egész életemben abba a kertbe vágytam vissza, azért kellett olyan nagyon egy saját. Ezt az egy képet találtam most: ez ugyan a ház előtt készült az utcán, és körtefa, aminek a lombja látszik, de rajta van az említett uncsitesó-csorda (na melyik vagyok én? ) és nagyon szeretett nagyapám még jó kondiban, de itt is közel már a nyolcvanhoz, láthatóan örül nekünk:

KICSIT~2

Később, amikor a házat már lebontották és a fákat kivágták, hogy helyet adjanak egy sokkal praktikusabb lakótelepnek (6 tömbház áll azon a területen), családi legendák szóltak a pirosbelű körtéről és a gyermekfej méretű almáról, amiket ő kísérletezett ki – persze-persze gyermekfej-méretű, húztuk a szánkat mi, a felnőttek emlékeiben, így a lakótelepi második emeleten, már minden régi dolog megnő.
A fákat tavasszal vágták ki, teljes virágzásukban. Emlékszem, ahogy habfehéren hevertek a fák koronái a földön. Szerencsére Tata fél évvel korábban halt meg és már nem látta.

Az én almafámról, ami úgy lett véletlenül a megvett telekkel vagy húsz évvel később, évekig nem is tudtam, hogy alma. Nem termett. Később mondta meg valaki, hogy az, és hogy ameddig egyedül van, nem is fog teremni, mert az almafa társas lény.  A kertbirtokosság idején igen meredek dolgokat tudtam meg a növények szexuális szokásairól, és hogy csendben micsoda orgiák zajlanak a zöldben. Az almafa még hagyján, de amit a mogyoró meg az ibolyák művelnek …egyszóval nagyon jófej akartam lenni, és körültekintően párt választani neki. Ezért aztán hoztam haza Gödöllőre, otthonról Kolozsvárról egy almafacsemetét, és elültettem másfél méterre a meglévő almafától, nehogy elkerüljék egymást. Utóbb kiderült, hogy össze-vissza hazudozott az árus a fajtáját illetően, végülis csak az érdekelte hogy eladja, és  sajna kb két hét különbséggel virágzik a két almafa. Ennek ellenére attól az évtől kezdve a nyárialma is terem. Sokat. Nagyot. A gyermekfej-méretre visszatérve:

photo 1

 

Az előző posztban említett svéd öregotthonban összefutottam két kis almafával, és borzasztóan tetszett, nem néztem ki a klímából. Egyet elkértem róla, hogy ne gondoljam itthon, hogy csak hallucináltam.

 

IMG_4549

 

Van azért olyasmi, amiben jobbak vagyunk a svédeknél:

 

photo 2

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s